Település elhelyezkedése

Csempeszkopács Szombathelytől délkeletre, attól 17 km-re, a 87-es számú főút két oldalán (keleti hosszúság: 16 fok 48,5 perc, északi szélesség: 47 fok 9,3 perc), sík területen, a Gyöngyös, Sorok patakok és Rába folyó által bezárt terület súlypontján helyezkedik el, 176-180 méter tengerszint feletti magasságban.

Egyetlen, érzékelhető, nagyobb szintkülönbség a keleti faluvégen, a Meggyeskovácsi határszélen lévő, a helyiek által Gyürkhegynek nevezett területen van. Ez egy 8-10 méteres viszonylag meredek, teraszszerű szintkülönbség, a Rába folyó hajdani medréből kiemelkedően.

Talaja középkötött erdőtalaj. A csempeszi részen vékony a termőréteg, alatta az ős Rába vörös kavics terasza. A kopácsi termőtalaj jó minőségű, alatta agyagrétegek vannak. Ez az agyag kitűnő alapanyaga volt az ókori, középkori és a 19-20. századi téglaégetőknek ( a legutolsó 1945-ig működött).

Még a 18. század végén is körbefogták településeinket az összefüggő, tölgy és cserfákból álló erdők.

Az éves csapadékmennyiség 700-800 mm.

A napsütéses órák száma 1600-1800 óra/év.

Az uralkodó szélirány észak-nyugati.

A község határának szántóföldi kultúrája: gabonafélék ( őszi búza, rozs, őszi és tavaszi árpa, zab ), kapásnövények ( burgonya, kukorica, takarmány és cukorrépa), pillangósok (vöröshere, bíborhere, lucerna).

Gyümölcskultúra: a kopácsi részen gazdagabb (alma, körte, dió, szilva, dobzó, sárgabarack, őszibarack, ringló, cseresznye, meggy), a csempeszi részen szerényebb választék (alma, körte, szilva, ringló, dobzó, cseresznye, meggy, dió, mogyoró, gesztenye).

A konyhakerti kultúra gazdag, de öntözést igénylő.

A nagyállattartás 2000-re teljesen visszaszorult a községben. Jelenleg néhány igás és sportló, pár darab szarvasmarha képviseli az 1970 előtti évek gazdagságát.

A házi haszonállattartást a sertés, kecske, juh, tyúk és kacsa jelenléte képviseli. Ezek tartásával egyre több háztartás hagy föl. A lakosság kb. 5%-a él a mezőgazdaságból. A legtöbb munkavállaló a közeli Szombathelyen keres és talál munkahelyet magának.

A közeli erdők nagyvad állománya igen gazdag. Szarvasok, őzek, vaddisznók vonzzák a vadászokat. Az apró vadak közül a nyúl és fácán a leggyakoribb.

A madárvilágot gólyák, fecskék, baglyok, vércsék, ölyvek, réti sasok, énekes madarak, ( rigó, cinke, vörösbegy, stb.), verebek, seregélyek, varjak képviselik.